Az első bejegyzésemben a 2012-es Olimpiai Játékokról szeretnék írni, pontosabban a problémáimmal vele kapcsolatban.
Már az elején szeretném leszögezni, hogy elismerem, rengeteget küzdöttek az olimpikonok azért, hogy ott legyenek, ahol vannak, és megérdemlik a jutalmat is. DE! Úgy gondolom, hogy kicsit túlzásba vitték a jutalmazást, és most nem az irigység beszél belőlem! Én 19 éves vagyok, tanulok, nem dolgoztam annyit még(!) semmiért, mint ők. De szerintem másokat is meg kellene becsülni, akik becsületesen végigdolgozták az életüket, nem csak és kizárólag a sportolókat. A gyári munkást, aki naponta három műszakot tol le, őt ki becsüli meg? Vagy a mentőst, aki sokszor az életét kockáztatja másokért, és még a kedvezményes nyugdíjkorhatárt is meg akarják vonni? Vagy az orvos, aki kap 100'000 forintos fizetést, miután végigtanulta az életét? És még sorolhatnám a szakmákat, hivatásokat, amelyekben legalább annyit dolgoztak emberek, mint az olimpikonok. (Hozzáteszem az olimpikonok szeretik ezt csinálni, senki sem kényszeríti őket erre.)
De hogy csak a sportnál maradjunk, itt van a másik dolog: most van a paralimpia. Míg Szilágyi Áron (akit egyébként tisztelek azért, hogy ilyen szerényen kezeli a győzelmét) kap 35 millió forintot az aranyérméért (plusz az életjáradék, amiről senki nem beszél), Sors Tamás mikor fog ennyi pénzt kapni az övéért?! Természetesen ezeket a neveket csak példának hoztam fel.
Összegezve: engem nem az háborít fel, hogy mennyi pénzt kapnak az olimpikonok, hanem az, hogy más munkáját viszont nem becsülik meg, és az, hogy a paralimpikonok ennek az összegnek a törtrészét fogják látni, valamilyen tiszteletdíj formájában, holott ők sokkal jobban rászorulnának az anyagi támogatásra (arról nem is beszélve, hogy nekik sokkal nagyobb kitartás kellett ahhoz, hogy elérjék ezt az eredményt)!
